Academia.edu

DEBRECENI EGYETEM

Memoria Hungariae

„Magyarország a középkori Európában” kutatócsoport

Hungarica Sanutiana: A középkori Magyar Királyság végnapjai egy velencei grafomán naplója tükrében

Szerző: | jan 11, 2024 | beszámoló

Szovák Márton

tudományos munkatárs

A 15–16. század fordulóján Velence kulturális és gazdasági értelemben is a Mediterráneum egyik legfontosabb központja volt. Kibontakozó diplomáciai összeköttetései és kereskedőhálózata révén az egész ismert világból ide áramlottak a hírek, pletykák, titkok, melyek hozzájárultak a gazdasági jelentőségéhez képest elenyésző méretű városköztársaság politikai erejének fenntartásához. Ebben a különleges környezetben írta naplóját a történetírói ambíciókat dédelgető Marin Sanudo 1496-tól 1533-ig, amelyben a számára elérhető összes hírt lejegyezte: a Velence városában személyesen tapasztaltakat, a kalmárok szóbeszédéből elcsípett híreket és a szélrózsa minden irányából érkező követjelentésekben foglalt tudnivalókat.

E sokszínű forrás jelentőségét csak tovább emeli, hogy a velencei Dózsepalotát érintő tűzvészekben a követjelentések eredeti példányai elpusztultak, így a szó legszorosabb értelmében véve hiánypótló. Ugyanakkor ezeknek az adatoknak a bizalmas jellege miatt sokáig elzárva őrizték, lassan elfelejtették az ötvenkilenc kéziratos kötetre rúgó naplósorozatot.

A 18. század végén újra felfedezett Diarii hamar a tudósok érdeklődésének homlokterébe került, nemzeti fókuszú forrásbányászat vette kezdetét. A magyar történettudomány szerencsés volt abból a szempontból, hogy a napóleoni háborúk rendezését követően Velencéből Bécsbe kerültek a napló eredeti kötetei (a 18. század végén készült egy szintén kéziratos másolat is), így a császári levéltárban dolgozó, vagy egyszerűen Bécsben tevékenykedő magyar tudósok – Gévay Antal, később Wenzel Gusztáv – első kézből fértek ehhez a felbecsülhetetlen értékű forráshoz.

A magyar középkori iratanyagpusztulás mértékének fényében szédítő az adatgazdagság, amivel a Sanudo-naplóban szembesül a kutató, ez már az említett Wenzel Gusztávot is három kötetes forrásgyűjtemény összeállítására sarkallta. Később Balogh István adta ki a naplóból a 16. század elején a Magyar Királyságba küldött követek Velencében elmondott záró beszámolóit (deposizione), melyek a követek hivatali idejében történt politikai események összefoglalása és a magyar elit tagjainak jellemzése mellett országleíró részeket is tartalmaznak. A napló – elsősorban Wenzel által kigyűjtött – hungarika-szöveghelyei azóta is számos történeti publikációban felbukkannak.

Célkitűzés

A Wenzel-féle hungarika-szöveggyűjtemény óta átfogó hungarikagyűjtés nem készült a naplóból, pedig a jogtörténész csak a mohácsi csatával bezárólag közölte a válogatott magyar vonatkozású forrásokat. Az azóta elkészült szövegkiadás és a technikai lehetőségek viszont lehetővé teszik egy, a Wenzelénél kiterjedtebb forrásjegyzék összeállítását.

A Hungarica Sanutiana-adatbázisban egyrészt már elérhetők az 1526–1533-as hungarika-szöveghelyek, másrészt a Mohács előtti anyag Wenzel által figyelmen kívül hagyott szöveghelyei is folyamatosan összegyűjtésre kerülnek. Ezek az alapvető történeti ismereteinket nem fogják gyökeresen megváltoztatni, de az új kutatási megközelítéseknek (diplomáciatörténet, reprezentáció-kutatás stb.) hasznos adalékul szolgálnak. Továbbá az elmúlt másfél évszázadban a kizárólag a Wenzel-féle gyűjtésre alapuló magyar eredmények felülvizsgálatát is lehetővé teszik.

Lapok

A forrásjegyzék a sanudologia.weebly.com weboldal “Adatkészlet” lapján érhető el táblázatos formában. A táblázat szélesebb a weboldal tükrénél, a területére kattintva a billentyűzet jobbra-balra nyilaival lehet benne navigálni. Egy-egy szöveghelyről itt az alábbi információk érhetők el:

  • Hivatkozás: A szöveghely meghatározása a Diarii-szövegkiadásban [kötet]/[hasáb] formában.
  • Bejegyzés dátuma: A nap, amikor Sanudo feljegyezte az adott hírt vagy eseményt. Külön lapra készült másolatok, nyomtatott anyagok esetén a szöveget közvetlenül megelőző nap dátuma, ez nem föltétlenül azonos a beillesztés dátumával!
  • Fennmaradási forma: A Sanudo-szövegek filológiai státusza nagyon sokszínű, ebben kíván eligazítást nyújtani ez az oszlop. Vannak kivonatolt-összefoglalt (“Sanudo összefoglalja”), részben vagy egészben lemásolt szövegek (“Sanudo másolatban közli”), és van, hogy egy-egy levelet csak megemlít (“Sanudo említi”) a naplószerző. A Diariiba foglalt személyes tapasztalatokra “Sanudo bejegyzi” kifejezéssel utalok.
  • Forrás: Vendégszövegek esetén – tehát többnyire – a szöveg írásba foglalója és a forrás típusa (követek/elöljárók rendszeres jelentése és záró beszámolója (deposizione), szerződések, (magán) levelek Amennyiben nem itáliai népnyelven születtek, úgy a nyelvet is itt tüntetem fel.
  • Kelt – értelemszerűen.
  • Címzett – ha ismert.
  • Említett személyek – egységesített névalakban.
  • Közvetítő: A szöveghelyen idézett másodlagos szöveg (pl. befoglalt levél) közvetítője a “Forrás”-hoz. (Ez és a következő két oszlop függvényekkel van összefűzve, adathiány esetén csak tagolójelek látszanak: [feladó]>[címzett] ([hely], [dátum]).
  • Megszövegező: A “Közvetítő” által a “Forrás”-hoz juttatott szöveg keletkezési körülményei.
  • Hírforrás: A “Megszövegező” szövegének forrása.
  • Fordítás/Regeszta: Előbbi esetén linkelve (megnyitása: jobb klikk > megnyitás új lapon), utóbbi esetén helyben olvasható.
  • Bibliográfia: A szöveg kiadása, fordítása, vagy a rá utaló szakirodalom. A rövidítések feloldása a Kezdőlapról elérhető Zotero-bibliográfia segítségével.
  • Rekord státusza: Ellenőrzött/Előzetes – Az előzetes adatgyűjtések eredményeképpen bekerült szöveghelyek tartalmi feldolgozottsága nem teljes, szakmai felelősséget még nem vállalok értük. A nevek, helyek hiányosak vagy pontatlanok lehetnek, de a “Hivatkozás” azért ezekben az esetekben is hungarika-forrást jelöl.

Az adatkészlethez a személyi- és földrajzi névállományt a fellengzősen “Névtér” és “Földrajzi névtér”-nek címzett lapok tartalmazzák, itt a forrásokban előforduló, illetve több nyelven különböző formában szereplő tulajdonneveket egységesítem a modern helyesírási szabályok, szakmai gyakorlatok alapján, itáliai neveknél például a treccani.it oldalon elérhető Dizionario biografico degli italiani életrajzi lexikonból, ha ez nem elérhető, a Sanudo-kiadás mutatójában szereplő névalakot veszem fel. Magyar nevek esetében törekszem az egyszerűsítő (Bakóc) névhasználatra, az uralkodói sorszámok okozta kavarodást (“de császárként nem az első volt…”) elkerülendő őket is a dinasztia nevével azonosítom, a pápákat is a születési nevükkel veszem fel. Az uralkodói névalakok, felvett nevek természetesen szerepelnek a névtérben.

Az adatkészletben csak az egységesített nevek szerepelnek a pontos kereshetőség kedvéért. A “Testületi névtér” a Velencei Köztársaság tisztviselőire koncentrál és a tisztségeket feladatkörükkel, megbízási idejükkel stb. jellemzi, adott esetben tájékoztató bibliográfiát is közöl.

A “Fordítások” fülön blog formában futnak a lefordított Sanudo-szöveghelyek, amelyeket megcímkézek a hagyományosan a mutatókba kerülő adatokkal, személy- és helynevekkel. A névterekben ezekre a címkékre link mutat.

A “Diarii-kötetek” fülön táblázatos konkordancia segíti a digitalizált Sanudo-kézirat és szövegkiadás köteteiben eligazodást.

A kezdőlapon technikai információk és a Sanudo-kutatásaimhoz kapcsolódó újdonságok olvashatók, innen érhető el továbbá a Zotero hivatkozáskezelőben rögzített bibliográfia. Az “Impresszum” oldalon a kutatás háttere, támogatói szerepelnek.

Keresési lehetőségek

1. Kezdőlap / Keresés az oldal teljes szövegében: Ez a lehetőség csak az oldalon szereplő adatok közt (blogbejegyzések, testületi névtér szövege stb.) keres, a tükrözött adatállományban (Adatkészlet, Névtér, Földrajzi névtér) nem.

2. Adatkészlet / keresőmező: Itt az egységesített névalakokra, vagy a dátumokra ÉÉÉÉ.HH.NN formában érdemes keresni. A mező a teljes adattartalomban keres, nem lehet különbséget tenni, hogy egy adott személy pl. feladó, címzett, vagy csak említett az adott rekordban. (A kezdőlap “Keressen az adatok közt” gombja ide irányít.)
A keresés eredményét folyamatosan “szűri” le az oldal, Fran-nál még számos Francesco szerepel, a Frangepán-nál a család összes tagja, Frangepán Kristóf-nál már valóban csak azokat a rekordokat látjuk, amelyben az ő neve szerepel. A találati listát – vagy akár a teljes adatkészletet – az egyes oszlopok szerint rendezhetjük. Ezután a találati lista Ctrl+A, Ctrl+C, Ctrl+V billentyűkombinációkkal tetszőleges táblázatkezelőbe illeszthető, innen már szűrhetők a különböző oszlopok, az adott személy szerepei (feladó, címzett stb.) elkülöníthetők. (Akár a teljes adatkészlet másolható és kereshető ilyen formában saját táblázatkezelőnkben.)

Ha nincs szükségünk efféle szűrésre, a böngészőnk ”keresés az oldalon” (Ctrl+F) funkciójával is kereshetünk.

3. Fordítások / Földrajzi- és személynévmutató: Az adott személlyel/hellyel címkézett blogbejegyzéseket (fordításokat) listázza, tehát az adatkészletben csak regesztával szereplő tételeket nem. A nevek a névterekben egységesített formában szerepelnek. (A kezdőlap “Böngésszen a fordításokban” gombja ide irányít.)

4. Fordítások / Böngészés a Sanudo-féle bejegyzés dátuma szerint: Ez a keresés akkor hasznos, ha egy bizonyos esemény visszhangját keressük, pl. a mohácsi csata visszhangjára érdemes az 1526. szeptemberi és későbbi bejegyzéseket havonta átlapozni. A fordítási/blogbejegyzések aszerint vannak dátumozva, ahogy Sanudo a szövegeket a naplójába írta, a blogban időrendben “felfelé” haladva, tehát egy adott hónapban a hónap végi bejegyzések lesznek legfelül.

 

Ha ilyen jellegű keresést a teljes adatkészleten kívánunk futtatni, a második módszerrel kell keresnünk ÉÉÉÉ.HH formában megadva a csonka dátumot.

Teljes értékű keresést tehát csak a második módszer nyújt, a többi a lefordított források több szempontú böngészését teszi lehetővé.

Technikai háttér

A forrásjegyzéket Google Sheet táblázatba rendezem, eddigi tapasztalataim szerint ez megbízható felhőalapú tárhely, adatvesztést még nem szenvedtem. A különböző jellegű nyers adatok minél jobban elkülönítve szerepelnek (pl. dátumok év, hónap és nap tagjai elkülönítve), így egyrészt olyan szűréseket is végre tudok hajtani, ami a Hungarica Sanutiana oldalon keresztül nem lehetséges, másrészt adatellenőrzést tesznek lehetővé, és fejlettebb informatikai környezetben további keresési lehetőségeket kínálhatnak.

Maga a Hungarica Sanutiana az egyszerűen kezelhető Weebly honlapszerkesztővel készült, a kiválasztása mögött történelmi ok rejlik: a pázmányon ezt mutatták bölcsészinformatika kurzuson. A célnak megfelel. A Google-táblázat adatait a Sheet2Site segédprogram tükrözi a Weebly felületére, a táblázat nyilvános megosztási linkjét egy html kóddá alakítja, amelyet az oldal megfelelő lapjára illesztve oda tükrözi a táblázat első munkalapjának adatállományát.

A Sanudo-kutatásaim során kézbe vett, feldolgozott, vagy feldolgozni tervezett szakirodalom adatait a Zotero hivatkozáskezelő programban rögzítem, amely felhőben tárolja a számítógépre telepíthető programban (is) rögzíthető bibliográfiai adatokat. A tételek valamelyest rendszerezve szerepelnek (adattárak / Sanudo-szövegkiadások / egyéb forráskiadványok / szakirodalom). A kezdőlapon is szereplő linkre kattintva először a bibliográfiai tételek címét-szerzőjét-megjelenési évét látjuk, ezen paraméterek szerint rendezhetjük is őket. Az “Adatkészlet” bibliográfiai adatainak felfejtéséhez célszerű szerző szerint növekvő sorrendbe rendezni a kiadványokat, a rövidítés általában a szerző vezetékneve és a megjelenés éve. A rövidítést a “Call Number” mezőben lehet ellenőrizni.

 

Hivatkozás

Ahogy már utaltam rá, a webes felület lehetővé teszi az adatok folyamatos frissítését, szükség esetén javítását. A fordítások esetében éppen ezért érdemes lehet a nyomtatott változatra hivatkozni, amennyiben nem az éppen jelentős rész változott a weboldalon. Ha mindenképpen a weboldalra hivatkozunk, jelöljük az elérés időpontját a biztonság kedvéért, és a végleges publikáció előtt érdemes még egyszer ellenőrizni. (Korábban a blogbejegyzések dátuma a legutóbbi frissítés dátumával egyezett, így ez a lépés megspórolható lett volna, de az év/hó szerinti böngészés oltárán ezt a lehetőséget – talán nem feleslegesen – feláldoztam.) A fordítások sok esetben az Örök Mohács című forrásgyűjteményből származnak, amelyben bizonyos szövegrészek korábbi fordítók munkái, ezeket adott esetben át kellett dolgozni. A weboldalon ezeket kiegészítettem a “Sanudo-kontextussal” (beküldte ez, átírja az stb.), de a korábbi fordítók munkáját minden esetben feltüntettem. A fordítások jelen formájukban forrásmegjelöléssel szabadon terjeszthetők, másolhatók (Creative Commons 4.0).

Kis önértékelés

A doktori disszertációm összeállítása folyamán az 1526–1533 időszakból kb. 1800 hungarika szöveghelyet azonosítottam a Sanudo-naplóban, ezek fizikai függelékként kiadása lehetetlen és jelen “Előzetes” feldolgozottsági állapotukban értelmetlen lett volna. A kutatási segédanyag, adatkészlet publikálása viszont az eddigi eredményeim ellenőrzését és a további történelmi kutatásokat is megkönnyíti reményeim szerint, ezért döntöttem az online közlés mellett. Az eszközök ingyenesek, éppen ezért alapszintű funkciókat tesznek csak lehetővé, de így is több keresési lehetőséget kínálnak a felhasználóknak. Az adattár hátterét pedig úgy alakítom, hogy később jobb informatikai (adatbázis) háttérrel még inkább kiaknázható legyen ez az adattömeg.

Tovább a Sanudologia oldalra

Kutatóút a Perugiai Állami Levéltárban

Szerző: | nov 3, 2023 | beszámoló

Virágh Ágnes

tudományos segédmunkatárs

A levéltár és a régészeti múzeum bejárata a Giordano Bruno-tér és a San Domenico-bazilika felől.

2023 októberében a Perugiai Állami Levéltárban (Archivio di Stato di Perugia) végeztem kutatómunkát, ahol a perugiai szolgálatban álló magyar zsoldosokkal kapcsolatos anyagokat tanulmányoztam. Ez a forrásgyűjtés kiegészíti a kutatócsoportnak az itáliai szolgálatban álló magyar zsoldosokra vonatkozó, forrásfeltáró tevékenységét, melynek első állomása Visegrádi Renátának a Firenzei Állami Levéltárban végzett kutatása volt. Ennek köszönhetően részletekbe menően határozhatjuk meg a magyar származású zsoldosok itáliai jelenlétének körülményeit.

Már a kutatóút elején értékes következtetéseket lehetett levonni, melyeket a kutató elé táruló források látványa és tanulmányozása csak megerősíteni tudott. Perugiában a város számadáskönyveiben a zsoldosok foglalkoztatására vonatkozó adatok a firenzei forrásadottságokhoz képest kevesebb számban maradtak fenn. A város elsősorban német zsoldosokat szerződtetett inkább, ugyanakkor az 1364-1367 közötti években magyar nevek is felbukkannak a felfogadott zsoldosok között, a legtöbb bejegyzés az 1367. évi anyagban található. A firenzei számadáskönyvektől a perugiai számadáskönyvek abban is eltérnek, hogy nem népnyelven, hanem latin nyelven íródtak. A bejegyzések felépítése is eltérő: a bejegyzés elején található egy általános formula és bevezető mondat, ezt követően külön bekezdésben szerepel a conestabilis neve és a csapat létszáma, majd a fizetségre vonatkozó adatok. A bejegyzés mellett többnyire bal oldalon a conestabilis neve külön is szerepel, jobb oldalon pedig a havi fizetség összege számmal kiírva.

A külső udvar a Giordano Bruno-tér felől megközelítve. Az udvar mellett végigfutó folyosóról a régészeti múzeum termeibe lehet belépni.

Régi-új memoria Hungariae: emléktábla Szent Erzsébet kanonizációjáról a belső udvarban, a levéltárnak otthont adó épület egyik oldalfalán.

A külső udvar a levéltár bejártából nézve. Háttérben a San Domenico-bazilika harangtornya.

Milyen eredményeket várhatunk az adatgyűjtéstől? A Perugiával szerződésben álló magyar zsoldosokról minimális információt szerezhetünk a szakirodalomból: a hazai, itáliai irányultságú levéltári kutatások figyelmét még elkerülték ezek az adatok, a kutatás kiindulópontjául az idegen nyelvű szakirodalom (Karl Heinrich Schäfer, Stephan Selzer, Marco Conti) bizonyult hasznosnak. Az utóbbiak támpontot nyújtottak, hogy mely évekre vonatkozóan érdemes a magyar bejegyzéseket keresni, és egyúttal ki is jelölték a kutatás irányvonalát: az összehasonlító célú elemzését, melynek során több városban, ugyanakkor azonos időszakban szerződtetett zsoldosokra vonatkozó információkat vizsgálnak meg egyszerre, hasonlóságokat és egyedi jellemzőket keresve. A külföldi szakirodalom felvetése az, hogy az észak-itáliai városok ebben az időszakban a magyar zsoldosokat szívesen alkalmazták, mivel a magyarok könnyű lovas íjászok voltak, kevésbé ismert harcmodoruk és gyors mozgásuk, valamint félelmetes harcos hírük keresetté tette őket. Mindezek magyarázhatják azt, hogy viszonylag magas zsoldban részesültek. Az összegyűjtött és lefotózott forrásokat a kutatócsoport kép alapú adatbázisában tesszük közzé, ahova már feltöltöttük az 1360-as évekre vonatkozó firenzei zsoldosszerződéseket, így két várost illetően már kellő adat áll rendelkezésre ahhoz, hogy az 1360-as éveket illetően összehasonlító elemzéseket végezhessünk.

A kutatóút más szempontból is gyümölcsözőnek bizonyult. A magyar Anjoukhoz kapcsolódva megvizsgáltam még két forrást a Diplomatico-fondból, az egyik Andrea Dandolo velencei dózse levele, aki a perugiai priorokat értesítette a magyarországi pestis pusztításairól, melyben meghalt Nagy Lajos első felesége is. A másik megtekintett forrás VI. Kelemen 1347. októberi bullája, melynek létéről a magyar szakirodalom is tud, a pápa ugyanis több itáliai városnak, köztük a perugiai prioroknak is elküldetett egy bullát, melyben arra kérte a városvezetést, hogy ne támogassák a nápolyi királynő területe ellen támadókat. A nápolyi Anjouk (II. Károly és Bölcs Róbert királyok, valamint Mallorcai Sancia királyné) pedig öt dokumentum révén kapcsolódnak a perugiai priorokhoz, melyek ugyancsak a Diplomatico-fondban találhatóak. A kutatás fontos matériáit jelentik a könyvek, ráadásul az olasz szakkönyveket nehezebb beszerezni Magyarországon, így kivételes helyzetbe kerültem: már a sala di studio könyvespolcai is kiváló szakkönyvektől roskadoztak, noha mindezek eltörpültek a levéltár könyvtárának gazdag könyvállománya mellett.

Fényképek: © Virágh Ágnes

Beszámoló a vajdahunyadi konferenciáról

Szerző: | szept 21, 2023 | beszámoló

Véber Zoltán

tudományos segédmunkatárs

A kutatócsoport vezetője, Bárány Attila előadást tartott a 2023. szeptember 15-én a Vajdahunyadon megrendezésre került, „The Times of the Hunyadis” című nemzetközi konferencián. A rendezvény apropóját az adta, hogy Románia leglátványosabb középkori építményének, a vajdahunyadi vár (Castelul Corvinilor) felújításának első szakasza a végéhez közeledik.  A nemzetközi konferencia témája a Hunyadi család volt, ami kapcsolódási pontokat biztosít számtalan ország kutatói között, így a konferencián a román és magyar történészeken kívül lengyel, német, horvát, bosnyák és szerb kutatók is prezentálták a Hunyadiakhoz kötődő eredményeiket. A konferenciára a vár impozáns lovagtermében került sor. Az egész napos program során a téma iránt érdeklődő közönség politika-, diplomácia-, had-, társadalom- és irodalomtörténeti, valamint régészeti előadásokat hallgathatott angol, német, olasz és román nyelven. Az előadások érintették a szentszéki propaganda, Hunyadi János hadserege és parancsnokai, Hunyadi és Cillei Ulrik rivalizálása, a magyar hadjáratok nyugati visszhangjának és a Kendeffy család régészeti emlékeinek kérdéseit. Bárány Attila angol nyelvű előadásában Hunyadi János hadszervező tevékenységét mutatta be (The Organization of War in John Hunyadi’s Army: Strategy, Branches of Warfare). A konferencia alatt lehetőség adódott a vár bejárására, majd másnap az előadók részt vettek egy kiránduláson, ahol Hunyad megye történelmi helyszíneit nézhették meg, többek között a demsus-i Szent Miklós-templomot.

Fényképek: © Bárány Attila, © Véber Zoltán

Rövid beszámoló a tanulmányi napokról, 2. rész

Szerző: | máj 2, 2023 | beszámoló

Ónadi Sándor

A Debreceni Egyetem, a Pécsi Tudományegyetem és a Szegedi Tudományegyetem összefogásával indult el a 2023. évben a Történelmi források a digitális térben: létező modellek, lehetséges megoldások című kurzus. A kurzus célja, hogy a részt vevő történész doktoranduszokkal megismertesse az adatbázis-építés alapjait, valamint olyan eszközök elsajátítását kínálja, amelyek segítségül lesznek későbbi kutatásaikban.

Az ötlet maga egy 2022. október 28-30. között Grazban megrendezett, „Digital Diplomatics 2022” című konferencián fogant meg, amelyen előadóként részt vett Hunyadi Zsolt (SZTE) és Novák Ádám (ELKH-DE „Középkori Magyarország és Közép-Európa Hadtörténete) is. Az esemény legnagyobb tanulsága a digitális bölcsészet óriási fejlődése volt. A napjaink kínálta technikai lehetőségek olyan kapukat nyitottak meg, amelyek mellett történeti kutatások szempontjából sem szabad elsétálnunk. Elég csak a napjainkban oly nagy figyelmet élvező mesterséges intelligencia által nyújtott lehetőségekre gondolnunk, amelynek középkori kéziratok felismerése és digitális szöveggé alakítására már meglehetősen hatékony és pontos kísérleteket is ismerünk.

A debreceni rendezvényt megelőzően a kurzus online formában, négy foglalkozást tartalmazott. Az első előadáson (2023. február 22.) Hunyadi Zsolt egyetemi docens mutatta be az adatbázis-építés elméleti alapjait, s felvázolta azokat a kutatási lehetőségeket, amelyeket egy olyan saját rendszer szerint összeállított adatbázis rejthet magában, amelyet a kutatók a kutatási metódusukhoz igazítanak.

A második alkalommal (2023. március 1.) szintén Hunyadi Zsolt, valamint Novák Ádám tartott előadást a digitalizációs lehetőségekről, annak a forrásokhoz igazított, egyéni aspektusairól. Kitekintésként bemutatásra kerültek olyan középkori oklevélpecsétek töredékei, amelyek háromdimenziós digitalizálásával lehetőség nyílna az eredeti lenyomat rekonstruálására.

A harmadik előadást (2022. március 8.) „Kilépés az online térbe” címmel Kiss Gergely (PTE) és Báling Péter (PTE) tartották közösen. Az óra keretében bemutatásra került a Pécsi Tudományegyetem által felépített és működtetett DelegatOnline adatbázis (https://delegatonline.pte.hu), illetve annak logikai felépítése, az adatok összegyűjtésének, felépítésének gyakorlati sajátosságai.

Az utolsó alkalom (2022. március 22.) egyfajta ismeretmélyítésként szolgált, ahol Hunyadi Zsolt moderálásával az elmúlt három alkalmon megismert lehetőségek értelmezésére és a saját tapasztalatok átadására egy virtuális kerekasztal mellett nyílt lehetőség.

A négy korábbi alkalmon megszerzett ismeretekkel felvértezve kerülhetett sor a debreceni, hibrid formátumú tanulmányi napokra. Ennek keretében két nap alatt tizenkét meghívott előadó, a hazai és nemzetközi digitális bölcsészet jeles képviselői mutatták be az általuk futtatott adatbázisokat és a digitalizációval foglalkozó projektjeiket a résztvevőknek.

Az eseményt Bárány Attila, a Debreceni Egyetem Történelmi és Néprajzi Doktori Iskola vezetője nyitotta meg, aki úgy szemléltette az informatika rohamos átalakulását, hogy megfelelő parancsok megadásával próbaként nyolc másodperc alatt (!) megíratta saját bemutatását, amely meglepően pontosra sikeredett. Ezt követően Hunyadi Zsolt köszöntötte a résztvevőket, aki mint elmondta, a kerekasztal programjának összeállításánál arra törekedett, hogy az elmúlt hetekben megszerzett ismeretekre alapozva olyan adatbázisokat, digitális gyűjteményeket ismerjenek meg a hallgatók, amelyek hasznos tapasztalatokkal szolgálhatnak kutatásaik során.

Biszak Sándor (Arcanum) előadásában bemutatta az Arcanum Digitális Tudománytár (ADT) és a Hungaricana gyűjteményét. Az előadó elmondása alapján havonta mintegy 1–1,5 millió oldalnak megfelelő anyagot digitalizálnak, amelyeket teljes szövegű kereséssel elérhetővé tesznek. Nem véletlen, hogy ekkora adattömegnél fontos egy pontosan, precíz paraméterekkel működtethető keresőmotor felépítése, amely hasznos munkaórákat tud megspórolni a kutatóknak. A széleskörű digitalizálásnak köszönhetően nemcsak írott forrásokat, de festményeket, képeket, térképeket, sőt még az MTA-BTK Zenetudományi Intézet Népzenei Gyűjteményének elemeit is elérhetjük otthonról.

Czoboly Miklós bemutatta a Monguz Kft. által kifejlesztett Qulto SimilR nevű szoftver tevékenységét, amely a szöveghasonlóság-elemzés, és így a plágiumellenőrzés köré csoportosítható. A Monguz elsősorban közgyűjteményekkel áll kapcsolatban, így a szervező intézmények mindegyike ügyféli kapcsolatban áll a vállalattal.

A „Mohács utáni pecsétek adatbázisa” címmel tartotta meg előadását Kurecskó Mihály, a Magyar Nemzeti Levéltor Országos Levéltárának munkatársa. Az előadás során bemutatásra került az MNL OL-ben őrzött „V” szekció pecsétgyűjteménye. A gyűjtemény az elnevezés ellenére nemcsak eredeti pecséteket, pecséttöredékeket, de azok különféle másolatait, pecsétnyomóit is tartalmazza. Ezek mellett a szekcióba tagozódnak a különböző nyomdai nyomólemezek és pénzverőtövek is.

Kiss Gergely (PTE) és Báling Péter (PTE) és Maléth Ágnes (PTE–SZTE) a magyarországi pápai legátusok adatait tartalmazó DelegatOnline nevű adatbázisukat mutatták be. Az előadás olyan gyakorlati problémákat tárgyalt, mint a standardizáció, az egyes csoportok kialakításának nehézségei, a forrásszövegek adathalmazzá alakításának lépései. Mint minden történeti kutatásban, nagy nehézséget állít a források elérhetősége, feldolgozhatósága. Ezt nehezíti a nagy adatmennyiség, a nyelvezet, illetve az oklevelek közötti nagy eltérések.

Novák Ádám (DE) a Memoria Hungariae-adatbázist mutatta be, amely a 2014-ben megalakult MTA-DE „Magyarország a középkori Európában” Lendület-kutatócsoport vállalásaként jött létre. A kutatócsoport munkatársai több európai ország levéltárában végeztek kutatásokat, s digitalizáltak a középkori Magyar Királysághoz kapcsolódó forrásokat. Az adatbázis felépítésénél kitűzött cél volt, hogy ne csupán az oklevelek digitalizált másolatai, de például az azokhoz kapcsolódó pecsétek és szakirodalmi tételek is megjelenjenek a rendszerben, ezzel is elősegítve a minél sokoldalúbb kutatási lehetőségüket.

Hunyadi Zsolt (SZTE) „Középkori oklevelek az online térben” címmel tartotta meg a kétnapos találkozó utolsó magyar nyelvű előadását. Az előadó az Anjou-kori oklevéltár regesztáit tartalmazó adatbázist mutatta be, amely egy pilotprojekt keretein belül indult el 1990-ben. A cél – hasonlóan a Memoria Hungariae adatbázisához – az, hogy az egyes rekordokat összekapcsolják, így az oklevelekhez pecsétek, regeszták, szakirodalmi tételek csatolhatóak, a bírtokviszonyok pedig térképen ábrázolhatóak.

Elkészület alatt áll egy fogalomtár, amely tartalmazza mindazon kifejezéseket, amelyek ismeretlenek lehetnek egy alapvetően bölcsészettudományokban jártas hallgató számára, ezzel is segítve a digitális fejlődését.

Rövid beszámoló a tanulmányi napokról, 1. rész

Szerző: | ápr 19, 2023 | beszámoló

A kutatócsoport részéről Novák Ádám közreműködésével tanulmányi napokkal zárult a Történelmi források a digitális térben c. kurzus (2023. március 28-29., Debreceni Egyetem). A tanulmányi nap koncepcióját a külföldi felsőoktatási-kutatói miliőből vették át a szervezők. Az angolszász akadémiai közegben a study day, a franciában pedig a journée d’étude kifejezéseket használják az olyan találkozókra, amelyek ötvözik a szakmai, témaspecifikus képzési és tájékozódási lehetőségeket. Az ilyen szakmai fórumok jó alkalmat teremtenek egy projekt elemzésére vagy egy adott témában a legújabb fejlemények bemutatására. A tanulmányi napok mindkét lehetőséget magukban foglalták, mivel egyfelől a digitális bölcsészet középkorászok által alkalmazható módjainak az új útjait tárták a résztvevők elé, másfelől az előadók az egyes előadások révén  egy-egy már működő digitalizációs projekt eredményeibe adtak betekintést.

A rövid beszámoló első részében az angol nyelvű előadásokról közlünk rövid ismertetést.

Adam Zapała a DARIAH (Digital Research Infrastructure for the Arts and Humanities)-PL-projektet ismertette, amely három évre (2020-2023) kapott támogatást. A projekt működésében tizennyolc intézmény vesz részt, ennek a kutatói hálózatnak a lengyel akadémián kívül egy poznańi akadémiai intézet, valamint több egyetem is a tagja. A projekt célja, hogy a humántudományok és a bölcsészek számára egy összefüggő, átfogó digitális infrastruktúrát hozzon létre. Ez az infrastruktúra több elemből áll: digitális repozitóriumokból, a feldolgozott adatok térképes vizualizációjából, szótárak és egyéb adattárak létesítéséből. A projekt tagjai azon dolgoznak, hogy a forrásokból minél jobban ki tudják nyerni a gépek által kiolvasható szöveganyagot. Több nehézség is adódhat a feldolgozás során: az abbreviációk (rövidítések) feloldása időigényes, és maga a kiolvasási folyamat is, mivel külön-külön kell megtanítani arra a mesterséges intelligencián alapuló algoritmust, hogy felismerje a kiolvasandó szöveget (az E-Scriptorium program keretében). Ezért az előadás konklúziója arra irányult, hogy felhívja a figyelmet a csapatmunka fontosságára e téren, ugyanis így építhető fel egy nagyobb és általánosabb modell, amely révén az előbb megnevezett problémák is csökkenthetőek.

Péter Róbert a Szegedi Tudományegyetemről összefoglalta azt a digitalizációs projektet (AVOBMAT, Analysis and Visualization of Bibliographic Metadata and Texts), amelynek az alapját egy 2015. évi konferencia adta. Egy évvel később, 2016-tól indult meg a Szegedi Tudományegyetem több tanszékének (többek között az angol, magyar, informatikai és számítógép analitikai tanszékek, valamint az egyetem Klebelsberg Egyetemi Könyvtára) az együttműködésével a feldolgozás, amelynek 2019-től a DARIAH-projekt is a részese. A kutatók célja, hogy kritikai és interaktív analízist végezzenek a szövegeken, vagyis a projekt tagjai a szövegek feldolgozásán túl tartalomelemzéssel is foglalkoznak. A módszertanuk két pillérre épül: 1) metaadatok és szövegfeldolgozás-elemzés; 2) a szövegek szoros és távoli olvasása. Az AVOBMAT olyan felhasználóbarát nyelvi interfésszel bír, amelyet több nyelven is lehet használni, a működése pedig a mesterséges intelligencia mellett nyelvfeldolgozásos technológiákkal egészül ki. Az elvégzett mintavételt követően (kulcsszavas keresés) pedig külön szófelhőbe gyűjtve illusztrálható egy-egy meghatározó, szövegekhez kapcsolódó jelenség az előfordulás gyakorisága alapján.

Michael Gervers a Torontói Egyetemről vezette fel a torontói székhelyű D.E.E.D.S. (Documents of Early England Data Set)-projektet, amely középkori, többnyire angol, keltezetlen oklevelek datálási problémájának a megoldásával foglalkozik. A projekt igen hosszú múlttal rendelkezik, 1975-ben alakult meg, s az adatfeldolgozási technológia időközbeni fejlődésével párhuzamosan jutott el mai formájához, a digitális bölcsészethez. Az angol adatoknál maradva: meglepően sok keltezetlen oklevél jellemzi az 1066-tól a 14. századig tartó időszakot. A torontói csapat által alkalmazott algoritmust a statisztikával foglalkozó Gelila Tilahun ismertette, amely 75%-os pontossággal képes egy megközelítőleg szűk határra, +/- 7 évre eső időintervallumra szűkíteni egy oklevél keletkezési idejét a nyelvi formulák analíziséből kiindulva. A fennmaradó 25%-os bizonytalanság nem az algoritmus hibájából ered, hanem a forrásokban keresendő, mivel többnyire a hamis oklevelek esetében még a jól programozott algoritmus bevetése sem vezet megoldásra. Az algoritmus azért működik jól, mert az azt működtető kutatók olyan szómintázatokat határoznak meg, amelyek a legnagyobb gyakorisággal fordulnak elő egy szövegben. Ezt a kitételt pusztán nyelvi okok tették szükségessé, mivel a szóhasználat folyamatosan változik, ezért ezt a változékonyságot bele kellett kalkulálni az algoritmus munkavégzésébe is.

A European Research Council által támogatott, a tavalyi évben elindult, grazi digitalizációs projekt (From Digital to Distant Diplomatics) még a munkafolyamat elején tart, így a kezdeti fázist ismertette a projekt vezető kutatója, Georg Vogeler. Itt a kutatócsoport már meglévő előzményekre támaszkodik, korábban létrehozták a monasterium.net oldalt (az oldalon magyar nyelven is olvasható több tartalom), amely több európai levéltári anyagot tartalmaz, akár egy-egy népnyelvű kifejezésre (az olasz beginák egyik megnevezésére, a pinzochera szóra keresve például két 14. századi firenzei dokumentumot is találatként jelenít meg az oldal, megtudható a levéltári dokumentum pontos levéltári száma a fond leírástól egészen a folio számozásig, valamint a dokumentum fizikai paramétereinek a leírása). A grazi kutatócsoport ötvözi a klasszikus, diplomatikai ismérveket és vizsgálati szempontokat (formula, írásmód, kibocsátó, címzett, tanúk, hitelesítési módok, írnok) a modern digitalizációs technikával abból a célból, hogy mindenki számára könnyen elérhetőek és kutathatóak legyenek ezek a források. A cél elsősorban az, hogy az óriási mennyiségű, lekövethetetlen és nehézkesen kereshető források közepette létrejöjjön egy olyan digitális tár, amely révén gyorsabban és egyszerűbben lehet az adatokra rákeresni.  Bár megvannak az egyedi forrássajátosságok, a regionális jellegzetességek vizsgálata is fontos, így az Ausztriával szomszédos országok középkori forrásanyagát is feldolgozzák és összevetik az adatbázisban lévő valamennyi anyaggal. Ehhez a grazi csapatnak komoly kapcsolati hálója van, együttműködnek például a beginák vizsgálatát újragondoló, nemzetközi kutatóhálózattal (a hálózatot a montreali székhelyű Sorores-projekt fogja össze), illetve kapcsolatban állnak a levéltárosok nemzetközi szervezetével, az ICARUS-szal is.