Dolgozatomban a 15–16. században virágkorát élő velencei naplóirodalom egyik alakját, Girolamo Priulit mutatom be. Neki és kortársainak köszönhetően az ő perspektívájukon keresztül vizsgálhatjuk meg a városállam működését, diplomáciai kapcsolatait, valamint a korszak katonai eseményeit. Ezen fennmaradt szövegek értékes forrásként szolgálnak a kutatók számára, hiszen a napról napra született feljegyzések mindegyike a saját jelenére reflektál, így összességük vizsgálata a történeti linearitás tekintetében is számottevő.

Mivel ebben az időszakban élénk diplomáciai kapcsolat élt a Serenissima és a magyar királyi udvar között, ráadásul Girolamo Priuli figyelemmel kísérte a városállam külpolitikáját, rendszeresen találkozhatunk naplóiban a Magyar Királysággal foglalkozó részekkel. Ezen feljegyzések pedig az Oszmán Birodalom európai terjeszkedésére és annak megfékezésére irányuló törekvésekre összpontosítanak. Ennek köszönhetően pedig a magyar történettudomány számára sem elhanyagolható ezen fennmaradt dokumentumoknak vizsgálata és ismerete. Saját dolgozatomban Priuli 1494 és 1500 között keletkezett naplófeljegyzésein keresztül vizsgálom meg a velencei–magyar diplomáciai kapcsolatokat. Munkámnak egyik nóvuma, hogy az általam kigyűjtött magyar vonatkozású forrásszövegeknek elkészítettem a javított szövegkiadását, valamint azokat lefordítottam olasz nyelvről magyarra. Az így feltárt textusok új forrásként szolgálhatnak a magyar történettudomány számára, amelyek gazdaságtörténeti szempontból új adatokat is tartalmazhatnak. Továbbá ezek az új forrásszövegek a szakirodalom által eddig ismert adatok ellenőrzésére szolgálhatnak.

Az 1420-ban kezdődő huszita háborúkkal legutóbb Tóth-Szabó Pál levéltáros-történész foglalkozott, a témát nem vizsgálta a modern hadtörténet-írás. Kutatásom célja, hogy a 20. század második felében a nyugati történetírásban kezdődő „new military history” – lényege, hogy a hagyományos, eseménytörténet-központú vizsgálattal ellentétben a háborúk társadalmi, gazdasági és politikai hátterét hangsúlyozza – módszerei alapján vizsgáljam Luxemburgi Zsigmond huszita háborúit (1420–1434), kiemelten foglalkozva a magyar seregekre vonatkozó adatokra és körülményekre. A téma fontosságát továbbá az adja, hogy az 1420-ban a szorongatott husziták az évtized közepére – a törökkel párhuzamosan – a magyar területeket fenyegették, majd 1428-ban el is foglalják Nagyszombatot és környékét. A dolgozat célja tehát a kettő közötti időszak eseményeinek leírása, valamint az 1428-as események hadtörténeti előzményeinek, okainak felvázolása a kutatásom legújabb eredményeivel. A hazai és külföldi okleveles anyagra épülő, forrásalapú kutatásom kiegészül olyan, a háborúkhoz közvetve kapcsolódó történeti munkákkal, amik a társadalom-, a gazdaság- és pénz-, illetve diplomáciatörténetet tárgyalják, ezzel is növelve a vizsgálati szempontok komplexitását. A kutatási eredményeim elsősorban a magyar hadsereghez kötődnek. Az okleveles anyagból kigyűjtöttem a husziták ellen éppen aktuálisan harcoló nemesi és főpapi résztvevőket, valamint az általuk vezetett bandériumok méreteit, amit a késő-Zsigmondkori katonai tervezetek alapján becsültem meg, ezzel is korrigálva a korábbi feltételezett létszámokat egy megközelítőleg pontos adattal. Figyelembe vettem a sereg ellátmányának kérdéskörét, valamint a katonák zsoldját, amik a korban a királyi kincstárra terhelődtek. Az így kapott összegeket összevetettem a vizsgált időszakból kigyűjtött királyi többletbevételekkel – városokra kivetette plusz adók, királyi birtokok zálogba adásából származó bevételek –, ezzel is hangsúlyozva a háborúk költségeinek jelentős méretét, valamint a korban használt megoldási lehetőségeket. Elemeztem a háborúk teréül szolgáló földrajzi teret, ezért fontosnak tartottam egy saját térkép készítését, segítve az események, illetve a katonai döntések megértését.