Műhelykonferencia a 15. századi hadtörténeti kérdésekről, katona életpályákról – beszámoló

A Magyar Tudomány Ünnepe rendezvénysorozat keretében immáron harmadik alkalommal rendezett konferenciát 2024. november 14-15-e között a HUN-REN – DE Középkori Magyarország és Közép-Európa Hadtörténete kutatócsoport Műhelykonferencia a 15. századi hadtörténeti kérdésekről, katonaéletpályákról címmel. Bárány Attila megnyitó beszédét követően vette kezdetét az előadások megtartása a Debreceni Egyetem főépületében található Karácsony Sándor teremben.

A C. Tóth Norbert vezette első szekciót Tóth Dominik (HIM) „Hajtották a szekereket, amelyekkel a magyarok a tábort védeni szokták…”. A szekérvár-harcmodor Mátyás király seregében című előadása nyitotta meg, amelyben a huszita-harcmodor szemléletes bemutatásán túl azon dilemmát boncolgatta, hogy e harcmodor mi módon volt a Magyar Királyságban Hunyadi János, majd Mátyás király hadseregében adaptálva.

Novák Ádám (HUN-REN–DE) Zsoldosok a Felső Részeken: Jan Jiskra kapitányai 1444-ben előadásában elemzett egy kevésbé ismert, 1444 novemberében, Kassán kötött zálogegyezményt. Az oklevél főképp cseh és lengyel megerősítőit név szerint azonosította, a forrásadottságok mentén nagy vonalakban felvázolta az életpályájukat, valamint rámutatott az irodalom rájuk vonatkozó téves megállapításaira és ismertette pecsétjeiket.

A Mátyás király huszita hadvezérei: Podmanicki László és Balázs című előadásban Véber Zoltán (HUN-REN–DE) a 15. századi magyar történelem két egyaránt kevésbé ismert és kutatott, Trencsénből származó hadvezérének, Podmanicki Lászlónak és Podmanicki Balázsnak az életútját mutatta be. A zsoldosokból udvari familiárissá, várkapitánnyá, s László esetében Mátyás királyt szolgálva még tartományi kapitány tisztségig is eljutott. Az előadásokat követő első vitát a feltárt életutak hiánypótló természetének kiemelésén túl a szekérvárak és azok használatával kapcsolatos kérdéskör dominálta. Mivel már az antikvikvitásban, vagy a középkor korábbi szakaszában – gondoljunk csak az 1241-es muhi csatára – is alkalmazták őket, körültekintőnek kell lennie a kutatónak arra is, hogy pontosan az adott hadi helyzetben milyen módon is kívánták hasznosítani őket.

A második, Novák Ádám által vezetett szekcióban Kozák-Kígyóssy Szabolcs László (HIM) Bártfa háborús szerepvállalása az 1521. évi törökellenes hadjáratban című referátumában a Mohács előtti évek mozgósítási sajátosságait mutatta be Bártfán keresztül. Ehhez az Eperjesi Állami Levéltár Bártfai Fióklevéltárában őrzött iratanyagot használta fel, amelyben még a számadás vonatkozó részei is fennmaradtak. Mindebből a katonák nevein túl ráláthatunk a település hadi előkészületeire, kiadásaira és a munkálatokban résztvevőkre.

Péterfi Bence, Gál Judit, Kádas István, Borbás Benjámin. (HUN-REN BTK TTI)

A Magyarországi városok, mint a zsoldos toborzás piacai a 15. században előadásban Szokola László (ELTE) arra törekedett, hogy források szempontjából felhívja a figyelmet a középkorban szomszédos országok (Csehország, Lengyelország) levéltáraiban megőrzött, első pillantásra nem feltétlenül magyar vonatkozású zsoldos listák fontosságára. Ennek alapján azt vizsgálta, hogy a magyarországi városok alapvetően honnan toborozták az általuk kiállítandó csapatokhoz szükséges katonákat, továbbá milyen mértékben és honnan fogadtak fel külföldi zsoldosokat, mennyire volt jellemző, hogy magyarországi városokból származó katonák külföldi hadseregekben megjelenjenek.

Borbás Benjámin (HUN-REN BTK TTI) A Kémkedés és a fogolysorsok a 15. századi Bártfán című előadásában a bártfai számadáskönyvek, környékbeli városok, várkapitányok és a huszita vezérek levelezéseikben található információkon keresztül bemutatta, milyen erőfeszítéseket tett a szabad királyi város vezetése az 1430-as évektől kezdve a huszita betörések kikémlelésére és később a város környéki erdőkben megtelepedő rablóbandák felderítésére. Ezáltal betekintést adott a 15. századi Bártfa diplomáciai és katonai eljárásaiba. E szekció előadásai, majd az őket követő párbeszéd különösen ráirányította a figyelmet arra, hogy máig milyen jelentős levéltári anyag hever kiadatlanul egy-egy levéltárban, s ezek feldolgozása, kiadása mennyi jövendőbeli kutatás előtt nyitná meg a kaput.

A harmadik, E. Kovács Péter elnöklete alatt zajlott szekciót Celina Berill Félix (KRE) Magyar katonák, fegyveres szentek és uralkodók itáliai, Anjou-kori ábrázolásokon című referátuma nyitotta meg, s Bologna, Nápoly, Padova és Treviso városaiban megtalálható magyar vonatkozású műalkotásokat vizsgált meg. Az ábrázolásokon királyok, szentek (szent királyok) egyaránt gyakran előfordulnak, például Szent László, Szent István, és hadjáratait ismerve nem meglepő módon Nagy Lajos is.

Jékely Zsombor (KRE) Luxemburgi Zsigmond, a hadvezér nyugat-európai krónikaábrázolásokon előadásával folytatódott a művészettörténeti irányú szekció, aki azokat a 15. századi illusztrált krónikákat mutatta be, ahol Zsigmondot hadvezérként jelenítik meg, csataképeken vagy ünnepélyes bevonulások ábrázolásain (Froissart-krónika, svájci városi krónikák, Windecke-krónika), s kiderült belőle, hogy kevésbé volt jellemző Zsigmond hadvezérként való ábrázolása.

A szekciót Domokos György (PPKE) Magyarországi ostromrajzok a Modenai Állami Levéltár Katonai Térképtárában (Archivio di Stato di Modena, Mappario Militare) című előadása zárta. Az itáliai-magyar kulturális kapcsolatokat vizsgáló kutató a kiemelkedő itáliai művészek által Rudolf császár és a Haditanács megrendelésére készített, Modenában őrzött magyar vonatkozású rajzait és metszeteit mutatta be, amelyeken Pápa, Győr, Érsekújvár, Komárom, Esztergom és Visegrád várai, s még a spezzanói Pio-Cocapani várkastély „Esztergom ostroma” freskójáról is beszámolt, s a térképeken található feliratok szolgáltatta információmorzsákra is ráirányította a figyelmet. A harmadik szekció nagy tanulsága, hogy a vizuális források – freskók, szobrok, térképek – egyaránt felhasználandók egy-egy kérdéskör megértése szempontjából, az általuk szolgáltatott többletinformációk kiegészítik szöveg alapú forrásainkat, s újabb vizsgálatokra sarkallhatják a kutatókat, amelyre a vita utolsó perceiben a Szent László ábrázolásokon látható bárd eredetéről szóló diskurzus is rávilágított.

A Domokos György elnökletével az első nap utolsó, negyedik szekciója is kezdetét vette E. Kovács Péter előadásával, aki Luxemburgi Zsigmond német-római császár és magyar király egy kevésbé ismert hadvezéréről, Blagaji Lászlóról beszélt (Blagaji László: egy elfelejtett hadvezér a Zsigmond-korból). Az említett hadvezér a Zsigmond-kori magyar hadsereg egyik meghatározó vezetőjének számított, számos csatában találkozhatunk jelenlétével, ám a kutatások terén kevésbé van reprezentálva.

Maléth Ágnes (SZTE) Adalékok I. Lajos és Albornoz bíboros kapcsolatához című előadásával zárult a negyedik szekció. Lajos király és a Szentszék közötti koordinálás alapvetően elfogadott Villani krónikájára alapozva a magyar – illetve nemzetközi történész szakma számára, ám a kapcsolatok részleteinek kérdésköre a kiadatlan számadáskönyvek alapján nem tekinthető lezártnak, s ahhoz a kérdéshez is hozzászólt, hogy vajon találkozott-e egymással a magyar király és a pápai legátus. A csütörtöki nap utolsó előadása különösen arra hívta fel a figyelmet, hogy mindig kerülhetnek elő újabb források, amelyek felülírhatják, kiegészíthetik ismereteinket.

Az első napot végül könyvbemutató zárta, ahol bemutatásra kerültek HUN-REN – DE Középkori Magyarország és Közép-Európa Hadtörténete kutatócsoport legújabban kiadott forrás-, és regesztakiadványai, tehát a Magyar zsoldosok kifizetési feljegyzései a Firenzei Állami Levéltárból (1361-1365), a Középkori oklevelek a Déri Múzeum gyűjteményéből, a Varsói Magyar Oklevéltár, illetve a Zwischen Ostsee und Adria II. című kötete. A könyvbemutató visszanézhető Youtube csatornánkon.

A műhelykonferencia Maléth Ágnes elnök által vezetett, velencei vonatkozású ötödik szekcióval folytatódott tovább november 15-én, pénteken a Karácsony Sándor teremben. Az első előadó Gál Judit (HUN-REN BTK TTI) volt, aki Egy új korszak hajnala: a dalmáciai városok velencei kézre kerülése a 15. század elején címmel tartott referátumot. Prezentációjában Spalatóra fókuszálva mutatta be a velencei háborúkkal párhuzamosan végbemenő folyamatokat, azoknak a város társadalmára, különösen a vezetésére gyakorolt hatásait.

A szekció Tímár Csenge (DE) Szövetségben Velencével: velencei–magyar katonai együttműködés a 15. század végén című előadásával folytatódott, ahol Girolamo Priuli naplójának feljegyzései alapján a 15. század végi velencei-magyar katonai együttműködés részleteit vizsgálta, különös tekintettel a köztársaság által a Magyar Királyság számára elküldött hadi segélyeket. Többek között ismertette, hogy Velence 1501 és 1503 májusa között négyszer 33 ezer dukát hadi segélyt küldött a magyaroknak, ám hasznosításával kapcsolatban nem volt teljes mértékben elégedett a Signoria.

A „non è la via di boni amici”. Velencei–magyar tárgyalások a hadisegélyről című előadásában Szovák Márton (OSZK-DE) a velencei hadisegélyek kérdéskörében végzett levéltári kutatásainak eredményeit prezentálta Marin Sanudo naplójának állításaival összevetve. A magyar királyt képviselő Móré Fülöp 1521-ben Velencében folytatott körülményes tárgyalásait is rekonstruálta, amelyek során a címadásában szereplő idézet kontextusa is kiderült. A nap első szekciójában olyan adalékok megismerésén túl, minthogy a spalatói podestákat Ancona városából hívták, még azon szakmai vitának is tanúi lehettek a jelenlévők, hogy a követségek olykor meglehetősen súlyos eltartási költségeit levonták-e az átadandó segélypénzekből.

Visegrádi Renáta (HUN-REN–DE) Ungheri connestabili condotti al soldo del chomune. Visszatérő magyar conestabilisek című előadásában a Firenzei Állami Levéltárban végzett kutatásai alapján a firenzei Comune zsoldjában álló visszatérő magyar conestabilisekről tartott referátumot. A Bárány Attila által vezetett szekcióban a történész az egyes zsoldosok szolgálati idejétől kezdve, a csatákban elvesztett lovak után járó kártérítéseken át az egyes személyek Magyar Királyságon belüli származási helyének megállapításáig (például Modrus, Zala, Pozsega) számos kérdéskört érintett.

Ezt követően Kádas István (HUN-REN BTK TTI) Számlálók, toborzók, kapitányok Mozgósítás a késő középkori vármegyékben című referátumával folytatódott a szekció. A középkori magyar vármegyék toborzással kapcsolatos, a 15-16. század fordulóján fennálló infrastruktúrájáról szóló előadásában a jobbágyokat regisztrumba foglaló számlálók adószedőkhöz hasonló feladatköréről, s az ispánok bandériumainak feltöltésével, kiképzésével foglalkozó toborzók, kapitányok társadalmi hátteréről, feladatköréről tartotta előadását. Kiemelte, hogy ezek nem tisztségek, hanem eseti megbízatások, egy személy akár több funkciót is elláthatott egyszerre.

A hatodik szekciót C. Tóth Norbert (HUN-REN–MNL–SZTE) Királyok kapitánya: Kállói Vitéz János pályaképe című előadása zárta, amelyben az utolsó szörényi bán életútját vizsgálta. Vitéz János a mohácsi csatában is részt vett, még fogságba is esett, ám szabadulása után folytatódott pályafutása, ezáltal a személyével való foglalkozás betekintést nyújt az átmeneti időszakba. János királyt szolgálva királyi kapitány is volt, ám a legnagyobb országos tisztségekbe emelkedés helyett a „másodvonalban” maradt, az előadó erre a kérdésfeltevésre is kereste a magyarázatot.

A hetedik szekció Pósán László vezetésével kezdődött el, s az első előadó Bagi Zoltán Péter (SZTE) volt, aki Az országvédelem alapja: A középkori és kora újkori osztrák és cseh rendi haderőről címmel tartotta referátumát, amelyben a középkori és kora újkori osztrák és cseh rendi haderőt vizsgálta meg. A Magyar Királyságbéli rendszerrel való egyes párhuzamok említése mellett képet adott a területvédelemre szolgáló rendi haderő részleteinek kibontása során a fenyegetés mértékében differenciálódó katonaállítási kötelezettségről, a kiállítottak ellátásáról, szolgálati idejük hosszáról, s nem utolsó sorban a hauptmann feladatairól.

Györkös Attila (HUN-REN-DE) Burgundi-francia krónikák magyar vonatkozású adatai, 1387-1526. Forrásfeltárás című előadásával folytatódott a szekció. Az 1387-1526 közötti időszakra vonatkozó burgundi-francia krónikák magyar vonatkozású, főleg hadtörténeti részleteik gyűjtésébe vezette be a hallgatóságot. Jelentőségükkel kapcsolatban kiemelte, hogy e forrásokon keresztül ráláthatunk az itteni eseményekről alkotott külföldi képbe, s a burgundi-francia szembenállás miatt kontrollforrásként is értelmezhetők. Előadásában többször is megjegyezte, hogy e krónikák tartalma összességében ismert a hazai kutatás számára, ám nehezen elérhetők. Kutatótársaival ezt kívánja orvosolni egy, a jövőben megjelenő forráskiadással.

A szekció Péterfi Bence (HUN-REN BTK TTI) „inn diesem büchlein findet man meins … leben unnd herkhommen” című előadásával fejeződött be, amelyben a kutató a késő középkori katonaemberek magyar vonatkozással is rendelkező önéletírásait vizsgálta. A magyarországi kutatás által kevésbé elemzett önéletírások típusainak ismertetésén túl az ilyen dokumentumok megírása során kitűzött célokat, elbeszélési stílusokat is bemutatta. A források alapján felvázolta a megismerhető életutakat, s a zsoldos létet követő sorsokra is kitért. A hatodik és hetedik szekcióinak előadói a középkori hadtörténet kutatásának mikroszintjére kalauzolták el a szakmai közönséget az egyes zsoldosok, katonaemberek, s az őket összefogó, ritkán tárgyalt infrastruktúrák sajátosságainak feltárásával, mindezen túl a források felkutatásának és kiadásának, valamint az átmeneti időszakok kutatásának hiányosságairól és fontosságáról is szót ejtettek.

A nyolcadik, Györkös Attila elnöklete alatt vezetett „debreceni szekció”-t Ónadi Sándor (DE) Magyarok az első keresztes hadjárat forrásaiban címet viselő előadása nyitotta meg. A Magyar Királyságba érkező, magyarokkal ellenszenves kompániákkal kapcsolatban a „nincstelenek zabolátlan viselkedése” narratíva helyett kiemelte, hogy a mai kutatás már szisztematikus cselekedeteknek véli az erőszakos megmozdulásaikat, s ennek ideológiai hátterére igyekezett magyarázatokat biztosítani.

Pósán László (HUN-REN–DE) Magyar résztvevők a litván háborúkban címmel tartott előadást, amelyben az I. Lajos magyar királlyal összefüggésben a litván háborúban szerepet vállaló magyarokat vizsgálta. Az uralkodó 5 hadjáratban vett részt a litvánok ellen, ám ezek közül szerinte csak az elsőt, a Német Lovagrend megsegítésére kezdeményezettet lehet keresztes vállalkozásnak tekinteni. A későbbi hadjáratok döntően a halics-volhiniai fejedelemségekkel kapcsolatos hatalmi törekvések diktálták, tehát a részvétel itt már magyar-lengyel érdekekről szólt, s nem a keresztes eszme mentén történt.

Az Egy lehetséges katonai modellszámítási módszer a 15. század első felére vonatkozóan című előadásában Varga Imre Solt (DE) prezentálta a 15. század első felére vonatkozó, magyar hadseregek rekonstruálására szolgáló, kidolgozás alatt álló modellszámítási javaslatát, amely az egyes vármegyék népsűrűségét, a nemesi családok birtokadottságait, vagyoni hátterét ötvözi a katonai tervezetekből (1415-1417, 1432-1433) rendelkezésre álló számadatokkal. Az előadását követő rövid vitában a megjelent szakmabeliektől számos javaslatot kapott a módszertan csiszolásához, de még olyan terminológiai kérdésekről is szó esett, hogy mitől is lesz „keresztes” egy hadjárat.

A zárszóban Bárány Attila a két napos esemény pozitív számvetésével egyetemben megköszönte a színvonalas előadásokat, a megjelenteknek a konferencián való részvételt, egyúttal a kutatócsoport által a jövőben indítandó kiadványban (East Central Europe: Between the Baltic and the Adriatic) idegen nyelven történő publikációs lehetőségre is felhívta a figyelmet.

A konferencia programja elérhető az alábbi linkre kattintva.

A képek kattintással nagyíthatók.