Maléth Ágnes
A Vatikáni Apostoli Levéltárban 2015-ben, a doktori értekezésem elkészítésének utolsó fázisában jártam először. Az eltelt időszak kutatóútjai azt az alapvető következtetést érlelték meg bennem, hogy a levéltári kutatás a Vatikánban – sokszor a kutatón kívül álló körülmények miatt – ritkán alakul úgy, ahogyan előzetesen elterveztetett. E fájó felismerés részeként azzal a tudattal is szükségszerű megbékélni, hogy a megcélzott anyagmennyiség átvizsgálását ritkán (értsd: szinte sohasem) koronázza teljes siker, amelyért egyrészt az időhiány, másrészt az adatok által meghatározott kutatási irányban bekövetkező, előre nem látott fordulatok is okolhatók.
A 2024. májusi kutatóút eredeti célkitűzése az volt, hogy pótoljam a tavalyi kutatás kisebb elmaradásait, valamint az Apostoli Kancellária által kiadott iratokkal (vagyis főként a Registra Vaticana és Avenionensia kapcsolódó köteteivel) bővítsem a magyar zsoldosok alkalmazására vonatkozó ismereteinket. A vizsgálat kiindulási alapját adó Lukcsics-tanulmány[1] néhány hibás hivatkozásából adódó azonosíthatatlan forráshelyeket leszámítva a munkaterv első része viszonylag zökkenőmentesen teljesülhetett. A kutatási terv második része viszont már nehezebben volt kivitelezhető, főként azért, mert a VI. Ince-kori regisztrumkönyvek meglepően nagy hányada maradt kiadatlan, ezeket még az École Française de Rome kiadványai sem tartalmazzák.[2] Ezért nagyban támaszkodtam azokra a forrásközlésekre, amelyek Albornoz bíboros levelezését[3] és itineráriumát[4] tették közzé, és amelyeket a Vatikáni Apostoli Könyvtárban tudtam kézbe venni. A magyar zsoldoscsapatok szerepének pontosításához az Ordelaffik ellen folytatott keresztes hadjárat monografikus feldolgozása is hasznosnak bizonyult.[5]
A bevezetésben említett váratlan fordulat akkor következett be a kutatás irányában, amikor a Lukcsics által felhasznált kamarai (pénzügyi) – az Introitus et Exitus és a Collectoriae fondokban őrzött – kötetek listáját összesítettem. Ez egyértelművé tette, hogy az eddig leellenőrzött dokumentumokon kívül is vannak olyanok, amelyek kifejezetten a Szentszék itáliai területeinek igazgatásához, az ott viselt háborúkhoz kapcsolódnak. Közzétett eredmények hiányában ezekről nem eldönthető, hogy Lukcsics kutatása kiterjedt-e rájuk, csak semmi érdemlegeset nem tárt fel, vagy kívül maradtak az eddigi vizsgálatok látókörén. A forrásanyag mennyisége a teljességre való törekvést nem, csak egyfajta „merítést” tett lehetővé. Ennek során egy kötetben, a Lombardia, Romagna és az Anconai Őrgrófság hadi kiadásait az 1355-ös évből tartalmazóban találtam jelentős mennyiségű (eddig ismeretlen) adatot a magyar zsoldosokra vonatkozóan.[6] A többi vizsgált kötet[7] két fontos következtetés levonását tette lehetővé. Egyrészt adatokkal (helyesebben: azok hiányával) támasztható alá a magyar történészek által régóta sejtett tendencia, amely szerint a magyar zsoldosok itáliai megjelenése (és pápai zsoldba szegődése) az I. Lajos nápolyi hadjáratait követő időszakra tehető. Ezt a tételmondatot kiegészíthetjük azzal a nagyon fontos megállapítással, hogy a pápai udvar pénzügyi dokumentumai szerint a robbanás szerű változás Albornoz bíboros első legációjának (1353–1357) és az Ordelaffik ellen folytatott hadjáratnak köszönhető, hiszen ezek előtt a Szentszék túlnyomó többségben itáliai származású zsoldosokat alkalmazott a félszigeten található birtokainak védelmére.
[1] Lukcsics Pál: „Magyar zsoldosok a pápaság szolgálatában a XIV. században”. Hadtörténelmi közlemények 33. (1932: 1.), 125–157.
[2] Innocent VI (1352–1362): lettres secrètes et curiales publiées ou analysées d’après les registres des Archives Vaticanes, I–IV. Ed. Pierre Gasnault et al. (Bibliothèque des écoles françaises d’Athènes et de Rome III/4.). Paris: De Boccard, 1959–2006.
[3] Mollat, Guillaume – Glénisson, Jean: Correspondance des légats et vicaires-généraux Gil Albornoz et Androin de la Roche (1353-1367). Paris: Boccard, 1964.
[4] Claramunt, Salvador—José Trenchs: Itinerario del cardenal Albornoz en sus legaciones italianas (1353-1367). Studia Albornotiana, vol. XI. 1972.
[5] Mascanzoni, Leardo: La crociata contro Francesco II Ordelaffi (1356-1359) nello specchio della storiografia: exurgant insuper Chiristi Milites. Bologna: Pàtron, 2017.
[6] AAV Cam. Ap., Intr. et Ex. vol. 276.
[7] Így például az AAV Cam. Ap., Intr. et Ex. vol. 226: Benevento tartományban alkalmazott zsoldosokkifizetései az 1344-es évben és az AAV Cam. Ap., Intr. et Ex. vol. 253: Toszkána (Patrimonium Petri in Tuscia) területén alkalmazott zsoldosok kifizetései 1347 és 1350 között.