A műhelykonferencia Maléth Ágnes elnök által vezetett, velencei vonatkozású ötödik szekcióval folytatódott tovább november 15-én, pénteken a Karácsony Sándor teremben. Az első előadó Gál Judit (HUN-REN BTK TTI) volt, aki Egy új korszak hajnala: a dalmáciai városok velencei kézre kerülése a 15. század elején címmel tartott referátumot. Prezentációjában Spalatóra fókuszálva mutatta be a velencei háborúkkal párhuzamosan végbemenő folyamatokat, azoknak a város társadalmára, különösen a vezetésére gyakorolt hatásait.
A szekció Tímár Csenge (DE) Szövetségben Velencével: velencei–magyar katonai együttműködés a 15. század végén című előadásával folytatódott, ahol Girolamo Priuli naplójának feljegyzései alapján a 15. század végi velencei-magyar katonai együttműködés részleteit vizsgálta, különös tekintettel a köztársaság által a Magyar Királyság számára elküldött hadi segélyeket. Többek között ismertette, hogy Velence 1501 és 1503 májusa között négyszer 33 ezer dukát hadi segélyt küldött a magyaroknak, ám hasznosításával kapcsolatban nem volt teljes mértékben elégedett a Signoria.
A „non è la via di boni amici”. Velencei–magyar tárgyalások a hadisegélyről című előadásában Szovák Márton (OSZK-DE) a velencei hadisegélyek kérdéskörében végzett levéltári kutatásainak eredményeit prezentálta Marin Sanudo naplójának állításaival összevetve. A magyar királyt képviselő Móré Fülöp 1521-ben Velencében folytatott körülményes tárgyalásait is rekonstruálta, amelyek során a címadásában szereplő idézet kontextusa is kiderült. A nap első szekciójában olyan adalékok megismerésén túl, minthogy a spalatói podestákat Ancona városából hívták, még azon szakmai vitának is tanúi lehettek a jelenlévők, hogy a követségek olykor meglehetősen súlyos eltartási költségeit levonták-e az átadandó segélypénzekből.
Visegrádi Renáta (HUN-REN–DE) Ungheri connestabili condotti al soldo del chomune. Visszatérő magyar conestabilisek című előadásában a Firenzei Állami Levéltárban végzett kutatásai alapján a firenzei Comune zsoldjában álló visszatérő magyar conestabilisekről tartott referátumot. A Bárány Attila által vezetett szekcióban a történész az egyes zsoldosok szolgálati idejétől kezdve, a csatákban elvesztett lovak után járó kártérítéseken át az egyes személyek Magyar Királyságon belüli származási helyének megállapításáig (például Modrus, Zala, Pozsega) számos kérdéskört érintett.
Ezt követően Kádas István (HUN-REN BTK TTI) Számlálók, toborzók, kapitányok Mozgósítás a késő középkori vármegyékben című referátumával folytatódott a szekció. A középkori magyar vármegyék toborzással kapcsolatos, a 15-16. század fordulóján fennálló infrastruktúrájáról szóló előadásában a jobbágyokat regisztrumba foglaló számlálók adószedőkhöz hasonló feladatköréről, s az ispánok bandériumainak feltöltésével, kiképzésével foglalkozó toborzók, kapitányok társadalmi hátteréről, feladatköréről tartotta előadását. Kiemelte, hogy ezek nem tisztségek, hanem eseti megbízatások, egy személy akár több funkciót is elláthatott egyszerre.
A hatodik szekciót C. Tóth Norbert (HUN-REN–MNL–SZTE) Királyok kapitánya: Kállói Vitéz János pályaképe című előadása zárta, amelyben az utolsó szörényi bán életútját vizsgálta. Vitéz János a mohácsi csatában is részt vett, még fogságba is esett, ám szabadulása után folytatódott pályafutása, ezáltal a személyével való foglalkozás betekintést nyújt az átmeneti időszakba. János királyt szolgálva királyi kapitány is volt, ám a legnagyobb országos tisztségekbe emelkedés helyett a „másodvonalban” maradt, az előadó erre a kérdésfeltevésre is kereste a magyarázatot.
A hetedik szekció Pósán László vezetésével kezdődött el, s az első előadó Bagi Zoltán Péter (SZTE) volt, aki Az országvédelem alapja: A középkori és kora újkori osztrák és cseh rendi haderőről címmel tartotta referátumát, amelyben a középkori és kora újkori osztrák és cseh rendi haderőt vizsgálta meg. A Magyar Királyságbéli rendszerrel való egyes párhuzamok említése mellett képet adott a területvédelemre szolgáló rendi haderő részleteinek kibontása során a fenyegetés mértékében differenciálódó katonaállítási kötelezettségről, a kiállítottak ellátásáról, szolgálati idejük hosszáról, s nem utolsó sorban a hauptmann feladatairól.
Györkös Attila (HUN-REN-DE) Burgundi-francia krónikák magyar vonatkozású adatai, 1387-1526. Forrásfeltárás című előadásával folytatódott a szekció. Az 1387-1526 közötti időszakra vonatkozó burgundi-francia krónikák magyar vonatkozású, főleg hadtörténeti részleteik gyűjtésébe vezette be a hallgatóságot. Jelentőségükkel kapcsolatban kiemelte, hogy e forrásokon keresztül ráláthatunk az itteni eseményekről alkotott külföldi képbe, s a burgundi-francia szembenállás miatt kontrollforrásként is értelmezhetők. Előadásában többször is megjegyezte, hogy e krónikák tartalma összességében ismert a hazai kutatás számára, ám nehezen elérhetők. Kutatótársaival ezt kívánja orvosolni egy, a jövőben megjelenő forráskiadással.
A szekció Péterfi Bence (HUN-REN BTK TTI) „inn diesem büchlein findet man meins … leben unnd herkhommen” című előadásával fejeződött be, amelyben a kutató a késő középkori katonaemberek magyar vonatkozással is rendelkező önéletírásait vizsgálta. A magyarországi kutatás által kevésbé elemzett önéletírások típusainak ismertetésén túl az ilyen dokumentumok megírása során kitűzött célokat, elbeszélési stílusokat is bemutatta. A források alapján felvázolta a megismerhető életutakat, s a zsoldos létet követő sorsokra is kitért. A hatodik és hetedik szekcióinak előadói a középkori hadtörténet kutatásának mikroszintjére kalauzolták el a szakmai közönséget az egyes zsoldosok, katonaemberek, s az őket összefogó, ritkán tárgyalt infrastruktúrák sajátosságainak feltárásával, mindezen túl a források felkutatásának és kiadásának, valamint az átmeneti időszakok kutatásának hiányosságairól és fontosságáról is szót ejtettek.
A nyolcadik, Györkös Attila elnöklete alatt vezetett „debreceni szekció”-t Ónadi Sándor (DE) Magyarok az első keresztes hadjárat forrásaiban címet viselő előadása nyitotta meg. A Magyar Királyságba érkező, magyarokkal ellenszenves kompániákkal kapcsolatban a „nincstelenek zabolátlan viselkedése” narratíva helyett kiemelte, hogy a mai kutatás már szisztematikus cselekedeteknek véli az erőszakos megmozdulásaikat, s ennek ideológiai hátterére igyekezett magyarázatokat biztosítani.
Pósán László (HUN-REN–DE) Magyar résztvevők a litván háborúkban címmel tartott előadást, amelyben az I. Lajos magyar királlyal összefüggésben a litván háborúban szerepet vállaló magyarokat vizsgálta. Az uralkodó 5 hadjáratban vett részt a litvánok ellen, ám ezek közül szerinte csak az elsőt, a Német Lovagrend megsegítésére kezdeményezettet lehet keresztes vállalkozásnak tekinteni. A későbbi hadjáratok döntően a halics-volhiniai fejedelemségekkel kapcsolatos hatalmi törekvések diktálták, tehát a részvétel itt már magyar-lengyel érdekekről szólt, s nem a keresztes eszme mentén történt.
Az Egy lehetséges katonai modellszámítási módszer a 15. század első felére vonatkozóan című előadásában Varga Imre Solt (DE) prezentálta a 15. század első felére vonatkozó, magyar hadseregek rekonstruálására szolgáló, kidolgozás alatt álló modellszámítási javaslatát, amely az egyes vármegyék népsűrűségét, a nemesi családok birtokadottságait, vagyoni hátterét ötvözi a katonai tervezetekből (1415-1417, 1432-1433) rendelkezésre álló számadatokkal. Az előadását követő rövid vitában a megjelent szakmabeliektől számos javaslatot kapott a módszertan csiszolásához, de még olyan terminológiai kérdésekről is szó esett, hogy mitől is lesz „keresztes” egy hadjárat.
A zárszóban Bárány Attila a két napos esemény pozitív számvetésével egyetemben megköszönte a színvonalas előadásokat, a megjelenteknek a konferencián való részvételt, egyúttal a kutatócsoport által a jövőben indítandó kiadványban (East Central Europe: Between the Baltic and the Adriatic) idegen nyelven történő publikációs lehetőségre is felhívta a figyelmet.