A Pázmány Péter Katolikus Egyetem Bölcsészet- és Társadalomtudományi Karának finanszírozásával működő Vestigia Kutatócsoport megkezdte hároméves projektjét lezáró tanulmánykötetének előkészítését. A kutatócsoport szűkebb-tágabb körének tagjai Esztergomban mutatták be január 24–25-én az elmúlt évben végzett kutatásaikat, a megosztott (rész)eredményeket pedig a szakmai eszmecsere keretében szerzett tanácsok segítenek tovább formálni.

Az előadók sokszínű témái egyaránt felöleltek kultúr- és köztörténeti témákat, a közös nevezőt a késő-középkori itáliai forrásokon alapuló, szövegközpontú módszertan jelentette. Így a résztvevők – az állandó tagokon kívül olasz és szlovák doktoranduszok, levéltárosok, Pázmányos hallgatók, más kutatóhelyek képviselői (HUN-REN BTK TTI, DE Memoria Hungariae stb.) – megismerkedhettek a Magyar Királysághoz kötődő szentek itáliai kultuszának nyomaival és (a morális skála ellentétes végén tevékenykedő) Alvise Gritti utolsó napjait leíró szöveg filológiai kihívásaival. Több előadás az Aragóniai-ház Magyarországon is működő tagjaival – János bíborossal és Beatrix királynéval – foglalkozott korszerű társadalomtörténeti megközelítésben, kapcsolati hálójukra és bizalmi embereikre fókuszálva. Az előadások, melyek Aragóniai Beatrix és a révén Estei Hippolit figurájához kapcsolódnak, felhívják a figyelmet, hogy milyen szerencsés helyzetet teremtett a kutatóknak is az élénk itáliai jelenlét a késő-középkori Magyarországon, hiszen a korábban nem tapasztalt forrásbőség sokoldalú vizsgálati lehetőségeket kínál. Ugyanakkor Martì Tibor előadása, mely egy spanyolországi kolostor könyvtárára fókuszált, további kutatási irányokat és fontos együttműködési lehetőségeket jelölt ki. Riccardo Pallotti, a Modenai Állami Levéltár levéltárosa igazi csemegét hozott a hallgatóságnak, az avignoni pápai udvar levéltárának közel egykorú, regesztás jegyzékét. A XIII–XIV. századi dokumentumokat kivonatoló iratjegyzék magyar vonatkozású tételei közt túlnyomórészt I. Károly királyra vonatkozókat találni, de II. András oklevelei is feltűntek rajta. 1222-ből sajnos egy sem. Fontos kiemelni még, hogy W. Somogyi Judit az ASMo-Mi-Mn (Modena, Milánó és Mantova állami levéltárai) háromszögből kitörve pármai fondokat és azok kutatástörténetét prezentálta. Szabó Ágnes művészettörténész az írott források és a muzeális tárgyak szoros kapcsolatára világított rá, aki meghallgatta az előadását, jóval valószerűbben, színesebben láthatja majd maga előtt a megsárgult kéziratos források barna betűiből körvonalazódó képeket.

A Vestigia Kutatócsoport fontos tevékenysége az online forrásközlés fényképmásolatok és adatbázis formájában. Labancz Dóra a Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltárának nyilvántartó rendszerében történő adatrögzítés menetét mutatta be és a megújuló kutatócsoporti adatbázisról is fellibbent a lepel egy pillanatra. Szintén a digitális lehetőségekhez kapcsolódott Nyirő András előadása, aki GPT támogatással írt át egy olyan digitalizált dokumentumot, amellyel a kézírásfelismerő programok sem boldogultak.

A Memoria Hungariae Kutatócsoportot két előadó és egy hallgató, Tímár Csenge, is képviselte, Visegrádi Renáta pénteki előadásában a Firenzében eddig végzett és a közeljövőben tervezett kutatásait ismertette „Sulle ricerche degli „hungarica” in Archivio di Stato di Firenze” című előadásában. A szombati első szekcióban Szovák Márton, a Vestigia Kutatócsoportnak is oszlopos tagja kalauzolta el a hallgatóságot a velencei-magyar kapcsolatrendszerbe és a két állam közötti tárgyalások menetébe az 1521-es hadisegély kapcsán.

A gazdag szakmai programot kötetlen eszmecserék, illetve kulturális tevékenységek gazdagították, például a kihagyhatatlan Bakócz-kápolna és a Szabó Ágnes értő idegenvezetésével kísért városi séták. A vármúzeumban egyes kollégákat, akik az Estei Hippolithoz és Bakóc Tamáshoz kötődő forrásokat feltárták, már ismerősként köszöntöttek. A Keresztény Múzeumban pedig Sarkadi Nagy Emese rendkívüli tárlatvezetésén vehettek részt a workshop tagjai.