Györkös Attila előadása az Oaths, gifts and etiquette: How diplomacy was expressed through banquets című konferencián

2024 februárjában Györkös Attila Párizsban vett részt az Oaths, gifts and etiquette: How diplomacy was expressed through banquets című konferencián, amely a késő középkori diplomácia eddig kevéssé vizsgált aspektusaival foglalkozott. A különböző ceremoniális szertartások, vagy az ajándékok, illetve a látványelemek mennyiben játszhatak szerepet az államok közötti diskurzusban?

Györkös Attila az 1502-es franciamagyar házasságot bemutató előadásában (Spectacles pour Forger une Identité Commune) azt vizsgálta, hogy II. Ulászló király Anne de Foix-Candale nevű felesége milyen szertartásokon vett részt a Blois-ból Budáig tartó útja során, s hogy ezek a ceremóniák miként szolgálták az akkor megalakult velencei–francia–magyar szövetség közös céljainak elmélyítését.

A képek kattintással nagyíthatók.

Részvétel a Society for Court Studies csehországi konferenciáján

Novák Ádám

tudományos munkatárs

A Society for Court Studies európai szervezetének koordinálásában valósult meg a közösség éves konferenciája a csehországi Palacký University Olomouc vendéglátásában. A „Courtly Experiences” című konferencia a kulturális, anyagi és érzékszervi tapasztalatok vizsgáltára összpontosított az európai uralkodói és arisztokrata udvarok világában 1200 és 1800 között. A téma sokszínűsége Lisszabontól Uppsaláig, Oxfordtól Kaunas-ig szólított meg kutatókat. A kétnapos konferencián tizenhét szekcióban több tucat előadó mutatta be kutatását angol nyelven.

A konferencia nyitó plenáris előadását Karl Kügle, az University of Oxford és az Utrecht University professzora, a záró előadást pedig az University of Oxfordról Leah R. Clark „Courtly Experiences: Mobility, Transculturality and the Early Modern World” címmel tartotta. Betekinthettünk a 16. századi angol, a 12. századi lengyel uralkodók udvarába. Megtudhattuk mit írtak az angol napilapok a 16. században a lengyel uralkodóház mindennapjairól, vagy hogyan számoltak be lengyel utazók a francia, vagy angol városokról.

A konferencián kutatócsoportunk tagja, Novák Ádám „Invisible Barons: Court Dignitaries in the 15th Century Kingdom of Hungary” című előadásában a középkori magyar udvari tisztségviselők pecséthasználatát, és a rájuk vonatkozó kutatástörténeti múltat és jelent ismertette. Megbízott kutatónk Maléth Ágnes a 14. századi pápai legátusok udvartartásának kutatását, és annak eredményeit ismertette a „The Court of the Papal Legates in the 14th Century” c. előadásában. A Debreceni Egyetem Történelmi Intézetét emellett Árvai Tünde is képviselte, aki a 16. századi bécsi udvart ismertette egy arisztokrata házaspár levelezésén keresztül a „The Court of Vienna in the Correspondence of Tamas Nadasdy and Orsolya Kanizsay” című előadásában.

A konferencia zárónapján az olomouci érsekek által többször átépített, ma az UNESCO világörökség részeként nyilvántartott Kroměříž kastélyát, és az érsekség gyűjteményének több kabinetjét tekinthettük meg. A szervezők, elsősorban a Palacký University részéről Patrik Pastrnak, és a Society for Court Studies European Branch elnöke, Dustin Neighbors mindent megtett annak érdekében, hogy egy színvonalas rendezvényt hozzanak tető alá. Számos tapasztalattal és kapcsolattal térhettünk haza a konferenciáról.

A képek kattintással nagyíthatók.

Maléth Ágnes beszámolója a Vatikáni Apostoli Levéltárban végzett kutatásáról (2024)

Maléth Ágnes

A Vatikáni Apostoli Levéltárban 2015-ben, a doktori értekezésem elkészítésének utolsó fázisában jártam először. Az eltelt időszak kutatóútjai azt az alapvető következtetést érlelték meg bennem, hogy a levéltári kutatás a Vatikánban – sokszor a kutatón kívül álló körülmények miatt – ritkán alakul úgy, ahogyan előzetesen elterveztetett. E fájó felismerés részeként azzal a tudattal is szükségszerű megbékélni, hogy a megcélzott anyagmennyiség átvizsgálását ritkán (értsd: szinte sohasem) koronázza teljes siker, amelyért egyrészt az időhiány, másrészt az adatok által meghatározott kutatási irányban bekövetkező, előre nem látott fordulatok is okolhatók.

 A 2024. májusi kutatóút eredeti célkitűzése az volt, hogy pótoljam a tavalyi kutatás kisebb elmaradásait, valamint az Apostoli Kancellária által kiadott iratokkal (vagyis főként a Registra Vaticana és Avenionensia kapcsolódó köteteivel) bővítsem a magyar zsoldosok alkalmazására vonatkozó ismereteinket. A vizsgálat kiindulási alapját adó Lukcsics-tanulmány[1] néhány hibás hivatkozásából adódó azonosíthatatlan forráshelyeket leszámítva a munkaterv első része viszonylag zökkenőmentesen teljesülhetett. A kutatási terv második része viszont már nehezebben volt kivitelezhető, főként azért, mert a VI. Ince-kori regisztrumkönyvek meglepően nagy hányada maradt kiadatlan, ezeket még az École Française de Rome kiadványai sem tartalmazzák.[2] Ezért nagyban támaszkodtam azokra a forrásközlésekre, amelyek Albornoz bíboros levelezését[3] és itineráriumát[4] tették közzé, és amelyeket a Vatikáni Apostoli Könyvtárban tudtam kézbe venni. A magyar zsoldoscsapatok szerepének pontosításához az Ordelaffik ellen folytatott keresztes hadjárat monografikus feldolgozása is hasznosnak bizonyult.[5]

A bevezetésben említett váratlan fordulat akkor következett be a kutatás irányában, amikor a Lukcsics által felhasznált kamarai (pénzügyi) az Introitus et Exitus és a Collectoriae fondokban őrzött kötetek listáját összesítettem. Ez egyértelművé tette, hogy az eddig leellenőrzött dokumentumokon kívül is vannak olyanok, amelyek kifejezetten a Szentszék itáliai területeinek igazgatásához, az ott viselt háborúkhoz kapcsolódnak. Közzétett eredmények hiányában ezekről nem eldönthető, hogy Lukcsics kutatása kiterjedt-e rájuk, csak semmi érdemlegeset nem tárt fel, vagy kívül maradtak az eddigi vizsgálatok látókörén. A forrásanyag mennyisége a teljességre való törekvést nem, csak egyfajta „merítést” tett lehetővé. Ennek során egy kötetben, a Lombardia, Romagna és az Anconai Őrgrófság hadi kiadásait az 1355-ös évből tartalmazóban találtam jelentős mennyiségű (eddig ismeretlen) adatot a magyar zsoldosokra vonatkozóan.[6] A többi vizsgált kötet[7] két fontos következtetés levonását tette lehetővé. Egyrészt adatokkal (helyesebben: azok hiányával) támasztható alá a magyar történészek által régóta sejtett tendencia, amely szerint a magyar zsoldosok itáliai megjelenése (és pápai zsoldba szegődése) az I. Lajos nápolyi hadjáratait követő időszakra tehető. Ezt a tételmondatot kiegészíthetjük azzal a nagyon fontos megállapítással, hogy a pápai udvar pénzügyi dokumentumai szerint a robbanás szerű változás Albornoz bíboros első legációjának (13531357) és az Ordelaffik ellen folytatott hadjáratnak köszönhető, hiszen ezek előtt a Szentszék túlnyomó többségben itáliai származású zsoldosokat alkalmazott a félszigeten található birtokainak védelmére.

[1] Lukcsics Pál: „Magyar zsoldosok a pápaság szolgálatában a XIV. században”. Hadtörténelmi közlemények 33. (1932: 1.), 125157.

[2] Innocent VI (13521362): lettres secrètes et curiales publiées ou analysées d’après les registres des Archives Vaticanes, I–IV. Ed. Pierre Gasnault et al. (Bibliothèque des écoles françaises d’Athènes et de Rome III/4.). Paris: De Boccard, 19592006.

[3] Mollat, Guillaume – Glénisson, Jean: Correspondance des légats et vicaires-généraux Gil Albornoz et Androin de la Roche (1353-1367). Paris: Boccard, 1964.

[4] Claramunt, Salvador—José Trenchs: Itinerario del cardenal Albornoz en sus legaciones italianas (1353-1367). Studia Albornotiana, vol. XI. 1972.

[5] Mascanzoni, Leardo: La crociata contro Francesco II Ordelaffi (1356-1359) nello specchio della storiografia: exurgant insuper Chiristi Milites. Bologna: Pàtron, 2017.

[6] AAV Cam. Ap., Intr. et Ex. vol. 276.

[7] Így például az AAV Cam. Ap., Intr. et Ex. vol. 226: Benevento tartományban alkalmazott zsoldosokkifizetései az 1344-es évben és az AAV Cam. Ap., Intr. et Ex. vol. 253: Toszkána (Patrimonium Petri in Tuscia) területén alkalmazott zsoldosok kifizetései 1347 és 1350 között.

Visegrádi Renáta elnyerte a Magyar Állami Eötvös Ösztöndíjat

Visegrádi Renáta, a kutatócsoport tudományos segédmunkatársa kutatási témájával (1372 és 1406 közötti magyar vonatkozású levelek, hungarika adatok a Firenzei Állami Levéltárban) elnyerte a Magyar Állami Eötvös Ösztöndíjat. Munkatársunk az ösztöndíjas időszak során (2025. március 16. – június 21.) a Firenzei Állami Levéltárban, a Riccardiana Könyvtárban és a Marucelliana Könyvtárban fog kutatást végezni.