Ónadi Sándor, Véber Zoltán és Visegrádi Renáta előadásai a II. Medievisztikai Vándorkonferencián

Korábbi kutatásom középpontjában az első keresztes hadjáratban (1095–1099) részt vevő klerikusok, pápai legátus(ok), valamint a hadjárat befejezte után, 1099 szeptemberében megérkező Daibert (†1105), Pisa érsekének tevékenysége állt. A klérus feladatait ekkor négy csoportba soroltam: (1) az ütközetekhez tartozó feladatok, (2) a szegények gondozása, (3) a sereg összetartása és végül (4) a morális válságok kezelése. Ahogy az első hadjárat spirituális vezetőjének II. Orbán pápa (1088–1099) Monteil-i Adhemart, Le Puy püspökét nevezte ki, úgy – értesülve annak 1098. augusztus 1-jén bekövetkezett haláláról – a hasonlóan a pápa belső köréhez tartozó Daibert érkezett Keletre. Politikája sok szempontból ellentétes volt az Adhemar képviselte gyakorlattal, de ez magyarázható a megváltozott körülményekkel. Már Jeruzsálem 1099. július 15-i elfoglalása előtt, újabb seregek gyülekeztek Európában, válaszul Adhemar és a keresztes hadjárat vezetői által írt antiókhiai segélykérésre. A keletről érkező kedvező hírek csak fokozták a lelkesedést és a seregek létszámát. Ahogy az első hadjárat esetében, az 1100–1101-es hadjárat esetében is Európa különböző területeiről, a világi hierarchia más-más fokain elhelyezkedő főurak indultak útnak, természetesen eltérő célokkal. Orbán korábbi gyakorlata alapján, ekkor is kijelölésre került az új pápa, II. Paszkál (1099–1118) egy közeli embere, Bovisioi Anzelm, Milánó érseke, aki a milánói kontingenssel 1100. szeptember 3-án hagyta el városát. Előadásomban bemutatom az Anzelm által képviselt politikát, a hadseregen belül betöltött pozícióját, s megkísérlem összevetni a két korábbi spirituális vezető tevékenységével, különös tekintettel a fent vázolt négy csoportra. Ehhez főként elbeszélő forrásokat (Chartres-i Fulcher, Aacheni Albert, Caeni Rudolf, Aurai Ekkehard, Nogent-i Guibert és Robertus Monachus krónikáját), pápai okleveleket és a résztvevők leveleit tudtam felhasználni.

Az 1448-as rigómezei csata következtében elszenvedett súlyos vereség után a csatatérről menekülő Hunyadi János a szerb despota, Brankovics György fogságába esett. Ez az esemény mély benyomást tett a kortársakra, amit több forrás és népdal is tükröz. Hunyadi közel két hónapig tartó fogságából szigorú feltételek mellett szabadult ki: 100.000 dukátot kellett fizetnie a magyar sereg által okozott károkért; a magyar seregnek a jövőben nem szabadott átkelnie Szerbián, ha a törökök ellen vonulnak; továbbá vissza kellett adnia a Brankovicstól korábban megszerzett birtokokat, és Hunyadi Lászlót túszként kellett hátrahagynia. A kormányzó, aki nem volt hajlandó a kiengedéséért cserébe felállított követelményeket teljesíteni, először bűnbakokat kezdett keresni, akiket a despota udvarában magas tisztséget betöltő két raguzai polgár személyében, valamint négy Brankovics familiáris személyében talált meg. Jogilag lépett fel ellenük, azzal a váddal, hogy az ő ösztönzésükre és javaslatukra került fogságba. Miután 1450. április 12-én a pápa felmentette az egyezményből eredő kötelezettségei alól, sereget indított a despotával szemben. Előadásomban magyar, raguzai és szerb források felhasználásával elemzem Hunyadi fogságba esésének körülményeit, valamint a Brankoviccsal és familiárisaival szembeni bosszúját.

A firenzei kancellárnak, Coluccio Salutatinak a Köztársaság nevében írt hivatalos levelei több szempontból közelítve is igen nagy fontossággal bírnak. Szerencsések vagyunk, hogy az elküldött missilis-ek nagy része fennmaradt másolat formájában a kancellár által gondosan szerkesztett regiszterek folióin, melyeket ma a Firenzei Állami Levéltárban őriznek. Az eredeti elküldött levél csak elvétve maradt ránk, így ezek egyértelműen hiánypótló dokumentumoknak számítanak. Maga a kancellár sokszor javított a másolaton, módosította és szépítgette azt, volt, hogy a kész missilis elküldése előtt, de volt, hogy már utána. Előadásomban ezekről, a másolatokon látható javításokról szólók az általam feldolgozott száz állami levél tükrében, mely korrektúráknak több típusa is megfigyelhető: áthúzás, javított rész sor fölé vagy margóra írása, margóra írt utólagos gondolat beágyazása, sor fölé írt szó utólag történt beírása, a scribatur szó előfordulása, akaratlan hibák, tévesztések, akaratlagos finomítások. Továbbá lehetőségem volt néhány olyan eredeti expediált missilis-t is megvizsgálni, melyek másolatai a levéltár regisztereiben is megtalálhatóak, ezáltal ugyanazt a levelet két fennmaradt forrás alapján is összevethettem. Az előadás során mutatok példát az elküldött levél és a regiszterbe került másolata közti eltérésekre és javításokra is.